Családomról annyit, Édesapám, Koren István szobrászművész, fõiskolai tanár volt.
Az Ő unokatestvére D. Koren Emil, külföldön is ismert evangélikus lelkész, míg Üknagyapám, néhai Koren István, Aszód ma is neves büszkesége, Petőfi Sándor hajdani „jó öreg” tanítója volt.
Mindezt csupán azért tartom fontosnak megjegyezni, mert az a tevékenység, amit immár évek óta folytatok, bizalom nélkül nem működhet.
Én 56 éves vagyok, képzőművész, és ingatlan referens. A területtel, amelynek talán nagyképűen a szakértését vállaltam, az én életem hozott össze.
Ami biztos az életünkben, az egyetlen pont, a halál, amely felé mindannyian tartunk. Azt azonban, hogy ki mikor találkozik az elmúlással, és hogyan tudja feldolgozni, nem lehet előre tudni.
Fájdalmasabbat, mint egy kisgyermek halála szinte elképzelni nem lehet. Ez olyan törés egy szülő, legtöbbször igen fiatal szülő életében, amit talán soha nem fog tudni feldolgozni.
Tanácsokat persze ilyenkor mindenki tud adni.
Elhangzanak a költői kérdések, közte a leggyakoribb: ”Mit segíthetek?” A fájdalomtól meggyötört lélekből, kizuhan a válasz: ”Támaszd Őt fel.”
Mindenki tudja, hogy ez lehetetlen.
Segíteni mégis tudunk. Én is ezért vagyok itt.
29 éves voltam amikor azt az embert, az Édesanyámat akit mindenkinél jobban szerettem, elvesztettem. Súlyos betegségben halt meg. Majd 9 évig Édesapámat ápoltam, agyvérzése után egész haláláig.
1997-ben megismertem azt az embert, aki a világ legcsodálatosabb embere volt és a férjem lett. Többszörös áttételes rákban halt meg 2001. szeptember. 15.-én.
Az Ő halála, valamit elindított bennem. Sok-sok könyvet elolvasva, előadást végighallgatva, Megismerve vallások, gondolkodások különbségét, valamint saját életem tapasztalataira támaszkodva. Kicsit nagyképűen, ma már szakértőnek érzem magam, a gyász, és a vele kapcsolatos területeken.
Természetesen vannak olyan területek, amikor tudásomat, tapasztalataimat kevésnek érzem. Ilyenkor, igyekszem a legmegfelelőbb szakemberhez juttatni azt a személyt, aki megkeresett.
A gyász, egy egészen különleges, megváltozott tudatforma. A belső fájdalom teljesen elvonja a figyelmet mindarról, ami addig fontos volt. Viszont az élet megy tovább, a maga könyörtelen törvényeivel.
Elkezdődik a hagyaték számbavétele, a hagyatéki eljárás lefolyik, és nagyjából abban az időben, amikor a legfájóbb a gyász, az esetek legnagyobb részében, ott áll az ember fájó szívvel, egy örökölt ingatlanban, esetlegesen megörökölt antik ingóságok között. Én voltam már ilyen helyzetben. Mit tesz az ember ilyenkor?
Újság, hirdetés. Azonban nem mindig az az igazi szakember, aki legtöbbször hirdeti magát.
Szakértői tevékenységemmel, ezekben az esetekben is szeretnék segíteni.
Remélem sikerül elnyernem az Önök bizalmát, mert mint említettem, a bizalom számomra mindennél fontosabb.
2002 tavasza óta, igyekszem segíteni azoknak, akik megkeresnek személyesen, vagy az Interneten. Az nlc fórum, Gyász és gyászolás rovatában, hosszú évek óta az én saját gondolkodásomnak megfelelő, legjobb tanácsot adom, a felmerülő kérdésekre. Bár többszáz éves papcsaládból származom, de hiszek a lélekvándorlásban, és a reinkarnációban is. Ám tanácsaimban sosem erőltetem ezt senkire.
