Makai Péter

(Hódmezővásárhely, 1932. dec. 4.–Bp., 1991. nov. 7.): díszlet- és jelmeztervező, rendező. Főiskolai tanár.Tanulmányait a Színművészeti Akadémián végezte 1952–1956 között, ahol rendezői diplomát kapott. Először az Operaház szerződtette segédrendezőnek, majd 1959–1960 között a Nemzeti Színházban működött, mindkét színháznál tervezőként is. Ezt követően három évet a Szegedi Nemzeti Színháznál töltött. Főleg zene- és táncdrámák rendezésében és tervezésében tűnt ki. 1964-től haláláig az Operaház díszlet- és jelmeztervezője, rend.-je. 1989-től vez. tervezője is. 1978-tól a Képzőművészeti Főiskola szcenikai szakának tanára volt. Gyakran tervezett más fővárosi és vidéki színházaknak, olykor alternatívoknak is. A drámai tér kifejezőerejű felépítése dús fantázia, hajlékonyság, a modern szcenográfiai stílusok továbbfejlesztése jellemezte. 1975-ben Erkel-díjat, 1989-ben érdemes művész kitüntetést kapott.

Számtalan munkájából csak néhány:

 F.T. Orff: Az okos lány; Brecht–Weill: Koldusopera; Verdi: Falstaff; Brecht–Weill: Mahagonny…; Mozart: Szöktetés a szerájból; Prokofjev: Három narancs szerelmese; Berg: Lulu; Sztravinszkij: A léhaság útja; Respighi: A láng. – Ir. Bőgel J.–Jánosa L.: Scenographia Hungarica (Mai magyar díszlet és jelmez, 1973); Díszlet- és jelmeztervezés 1970–1980 (1983); Keresztury D.–Staud G.–Fülöp Z.: A magyar opera- és balettszcenika (1975)./Magyar Színházművészeti Lexikon megemlékezése/

Egy kedves, volt munkatársa mondta róla, amikor a róla készűlt kis honlapot készítettem :

” Jaj! Már 75 éves lenne az a gyerek? Szinte most is látom az arcát! Oly fiatal volt.”

Sokunknak hiányzik, a kedves, nyugodt mosolyával, belső derűjével, és mérhetetlen színház szeretetével.
 Én aki hajdan színházi ember voltam, soha nem fogom elfelejteni Makai Pétert, akit halálomig mesteremnek tekintek. Úgy mint embert, és úgy mint színházi szakembert.Péter, József Etelka fia volt. Amikor Péter gyűjteményes kiállítását készítettem, akkor módom volt  megismerni, és nagyon sokat  Etus nénivel. Azzal az Etus nénivel aki az én korosztályomnak maga volt az irodalomtörténet. Űlni, egy olyan szobába ahol a falakról mindenhonnan József Attila képe köszön le. Etus néni csodálatos ember volt. ma is örzöm, a katalógust ami Makai Péter munkáiról szól, és amit az azóta eltávozott Etus néni Nekem dedikált.Ezek olyan emlékek amiket soha, senki , nem vehet el tőlem.