A bocikák
2012 tavaszán, egy ingatlanos ismerősöm által ejutottam, két csodálatos emberhez.Nevűket nem írom ki, mert nem kaptam Tőlük felhatalmazást.
Ahogy írtam, hogy mit jelent számomra a boldogság, nos ez igaz volt erre a találkozásra. Nagyon becsületes korrekt emberekkel találkoztam személyükben.Megtisztelő volt számomra, ahogyan Ők végeredméynbe a bizalmukba fogadtak.
Kis gyerek koromba, rengeteget nyaraltam, imádott Nagynénémnél, Julika néninél Szeghalmon. Szembe velünk, volt egy kis tehenészet. Mindig ballagtak este haza a bocik. Igazán nem tudtak meghatni.
Ám az idei találkozáson megszerettem a bocikákat. Az első találkozásom, a csodálatos gazdaságba, soha el nem múló emlék marad számomra.
Hátra mentünk a karámokhoz ahogy jöttünk kifelé, hátra néztem. Jé mintha jönnének a bocikák.Aztán mentünk tovább.Megint hátra lestem, hát igen trappolnak a bocikák. Mire a kijárathoz értünk ott voltak.Gyönyörű állatok. Egyből beléjük szerettem.Azóta mindig vártam a találkozást.
Nemcsak a bocikák miatt, hanem ez a két csodálatos ember, egyszerüen ajándék volt minden percamit velük tölthettem.A csodálatos birodalomba, a háziasszony, csodálatos szeretettel gondozott virágai közt, sok örömteli percet tölthettem.
Köszönöm Nekik.
Az Isten éltesse Őket nagyon sokáig jó erőbe, és egészségbe.
A közelmúltba lezajlott 50 éves évfordulójukhoz, tiszta szívemből kívánom, a legjobbakat.
