Gizus a színházi ember Az érettségi után fél évig mint kirakatrendező dolgoztam, egy dekorációs cégnél.
Ez egy olyan idő volt, amikor a színházi világban olyan színészek játszottak, mint Kálmán György,Latinovits Zoltán, Dayka Margit, Márkus László, Lukács Margit, Básti Lajos, Latabár Kálmán, Honty Hanna, Alfonzó…szóval jó régen volt, de nagyon szép idő volt.
Ezt követve kerültem a Színházak Központi Műtermeibe.
Azért volt a nevébe a műtermei szó,mert két műterem volt.
Az egyik a Csokonai utcában, a másik pedig a Fővárosi Operettszínház épületébe.
Ez olyan időszak volt amit a most felnövő generáció, soha nem fog átélni.
Az összes budapesti, és sok vidéki színház díszleteit is ott csináltuk.
Nem hogy volt munkánk, de minden hónapba, úgy kellett egy-egy szabad hétvégét kiharcolni, mert hétvégeken, és hétközbe esténként is túl óráztunk.
Lassan ennek a szónak is a fogalmát tanítani kell, hogy:túl óra.
Én olyan komplex színházi tudásra tettem az évek során szert amit sehol nem tanítanak, bár én szívesen tanítanám. De ez a tudás, Magyarországnak nem kell. Nyugodtan kilehet dobni a szemétre az ilyen tudású embereket. Még most se adom fel, hogy ráakadok egy külföldi mecénásra aki azt mondja, hogy szüksége van a tudásomra. Bárhol a világon vállalok munkát, és tanítást is. Nem akarom a tudásomat a sírba vinni.
Én a színházi díszlet készítés alapjaitól egészen a szobrászi munkáig mindent megtanultam.
A színházi világ nagyjainak dolgozhattam. Makai Péter, Csinády István, Fehér Miklós, Varga Matyi bácsi, Vogel Erich, Csányi Árpád, Szinte Gábor, Ascher Tamás
Ahány művész, annyiféle technika volt.
Életem egyik legmegrázóbb élménye ehhez az időszakhoz kötődik.
Egyik legkedvesebb tervezőm, Csinády István volt. Az első virágot, ami egy lila orchidea száll volt neki, a Vágy a szilfák alatt című munkájába készítettem. Sok kedves díszletbe dolgoztam neki.
Ám egy szép nap, nagyon szörnyű dolog történt. Akkor készítettük számára a Moldova est díszletét, amit a Radnóti Színpadon próbáltak.
A rendező Horváth Tivadar volt. Hosszú éjszakákon át, hisztériás hangulatba próbáltak éjszakánként.
Egy szép nap, a mindig nyugodt Csinády István feldúlva érkezett. „-Gizi! Szörnyű ahogy a próba zajlik. Ha a kollegákat nem nézném, rég ott hagytam volna Őket.” Ezután átadott nekem tervrajzokat. Girlandokat rendelt meg, piros és fekete zászlókkal. Valamint fehér krizanténból, gyászkoszorúkat rendelt meg. Ezután elment. Még azon a napon agyvérzést kapott. Néhány napig még élt, aztán elment a fény felé. Iszonyatos volt úgy elkészíteni egy munkát, hogy bármilyen lehet, mert aki megrendelte, már nem látja. Gyalázatos volt, hogy a temetésen a rendező, aki tehetett a halálról, nem volt jelen.
A színházi évek meghatározók voltak életemben.
Azért is, mert fiatal voltam, és azért is mert akkor még volt ebben az országban színház, és az azt kiszolgáló héttér művészet.
