|
Áldott emlékű, Gizi Néni / néhai.Somogyi Miklósné/ fejdísz készítő mesterem
Drága Gizi néni, sosem felejtem el, amíg élek. Kicsi töpörödött, a fájdalomtól megroskadt néni volt, már akkor is amikor 1984 ben megismertem.A színházi fejdísz készítés királynője volt ő. A szerencsém úgy hozta hogy tanulhattam tőle ezt a, ma már egyre kevésbbé fontos, de csodálatos szakmát.
Egy időben kezdtünk nála tanúlni egy most Magyarországon nagyon híres kis termetű divattervező nővel, aki később amikor befutott ember lett, megtagadta az ismeretséget.
Szegény Gizi néni sírva mesélte el nekem
Visszatérve Gizi nénire, olyan csodálatos ember volt, akinek a kis újában volt az egész korhű jelmez készítés.
Sőt tisztába volt a színházak már akkor is nehéz helyzetével, és mindig tudta, mi az amit legolcsóbban legszebben meglehet oldani.
Emlékszem amikor elkezdtem Nála tanulni, küzdöttem a tűvel is. A bolond tűről mindig lekopott a fény, és elgörbűlt. Bár én akkor azt mondtam, hogy rossz a tű, mert acél tűtől, nem rendes dolog ilyet csinálni.
De később beláttam, hogy bizony a kezdeti görcsös szorongatás volt az oka.
Gizi nént amikor megismertem, akkor már több éve csontvelő rákot élt túl, és görnyedve dolgozott egész nap, picike Jókai téri lakásába.
Neki sem volt cilinder formája, épp úgy mint sok kalaposnak,de kitalálta, hogyan csináljon edényekből, födőkből megfelelő méretű cilinder formát.
Nem volt nála lehetetlen.
/Hisz engem is kitünően meg tanított:)/
Sokszor, csak beszélgetni mentem fel hozzá. Élő színház történelem volt. Mesélt ,mesélt
Makai Péterről, Márk Tivadarról az Operaházi és színházi emlékeiről.
Aztán egy nagyon nehéz, úgy emlékszem nyári napon (de ez nem biztos) kaptam egy üzenetet, hogy menjek fel Gizi nénihez.Ez volt a búcsú perce.A súlyos rákbetegsége kiújúlt, és napokon belűl végzett vele.
A temetésre kapott gyászjelentőn ez állt: Somogyi Miklósné lánya kéri a temetésen a részvét nyilvánítás mellőzését.
Nekem ez akkor furcsa volt. Nem értettem. De megértettem néhány nap múlva.
Csengett a telefonom. "Somogyi Gizella vagyok."
hírtelen azt se tudtam, hogy most mi van. "Édesanyám végakaratát szeretném teljesíteni, szeretnék, ha lehet ma délután elmenni Önhöz"
Hát persze, nagy szeretettel vártam a hölgyet aki két dobozzal állított be hozzám.
Az egyikben fejdíszek minta rajzai, a másikban művirág készítő szerszámok voltak.
Kérdőn néztem látogatómra.
"Édesanyám, tudta, hogy vége az életének.Az utolsó heteit azzal töltöttük, hogy állandóan együtt voltunk. És a kis lakást töviről hegyire átrendeztük. Dobozokba raktunk szét mindent, aszerint, hogy majd, mit, ki tud legjobban használni.Mindegyik dobozra felírta, kinek, hova mit kell a temetés után elvinnem.Majd amikor kész lett mindennel, feladta a harcot.Azon az éjjelen amikor meghalt, akkor is ott ültem mellette, és fogtam a kezét.Békével nyugalommal távozott."
Könybe lábad most is a szemem ha erre a történetre gondolok. Sajnos sokan elmentek már körülöttem, de ilyen méltósággal távozni,még senkiről nem hallottam.
Drága Gizi néni nyugodjon békében. Köszönöm mind azt amit Tőle kaptam az alatt az idő alatt amíg velünk volt.A lányának meg kívánok, boldog éveket.
www.eletut.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
