"1938. december 7-én Budapesten született. 1962-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd a Pécsi Nemzeti Színház szerződtette. 1964-től a Fővárosi Operettszínház tagja. A Latabár-dinasztia tagjaként a családi hagyományok folytatója volt. Ifjabb Latabár Kálmán külsőre nagyon hasonlított édesapjára Latabár Kálmánra. Használta színészi eszközeit, közel érezte önmagához megoldásait, s ezért a kritikák nem egyszer "hasonmás"-nak titulálták. Játszott édesapjával. Egyformára öltözve énekeltek-táncoltak. Szinészként édesapja hatalmas árnyékában élte le életét.
2000. március 31-én helyezték örök nyugalomba a budapesti Farkasréti temetőben."
Szomorú szavak ezek, amit a Wikipédia oldalán találtam Kálmánról, de sajnos igazak.
Én Kálmánt, kis gyerek koromban 1964.-ben láttam Édesapja mellett a Csárdáskirálynőben.11 éves voltam akkor.Kálmán egyénisége annyira magával ragadott, hogy hazamentem, és meghívtam levélbe magunkhoz egy vasárnapi paprikáskrumplira.Azért mert az nekünk, kedvenc ebédünk volt, azt hittem, másnak is ünnepi ebéd. A levél eltünt és csak sok évvel később találtam meg.
Valószínűleg, drága Édesanyám tette el.Én abba a tudatba, hogy "Na Ő se szereti a paprikás krumplit." éltem le életem egy részét.
Felnőtt fejjel, amikor a Színházak Központi Műtermeiben dolgoztam, az egyik műterem az Operettszínház épületébe volt.Sokat dolgoztunk a színpadon, hisz munkánk díszeletek készítése volt.
Azt láttam, hogy az az ember aki mindig megnevetteti az emberket, abba a percbe ahogy kilép a színpadról egy megkeseredett emberré vállik.
Ebbe az időbe, már én őrizgettem a gyermekkori levelet.Az igazság az, hogy jókat derűltem rajta, akkor már.
Egy szép nap boritékba raktam és egy kisérő levéllel elküldtem, ifj. Latabár Kálmánnak.
Leírva, hogy hogy született ez a levél, és azt, hogy semmi célom nincs vele, csak, mert ott dolgozok, és látom a fájdalmat az arcán, azt szeretném, hogy e levéltől csak egy mosoly kerüljön legalább az arcára.Ez után hosszú hetekig nem jártunk az Operettbe.Majd amikor újra arra jártunk, reggel a liftes nő Katika , azt mondja:
"Gizike!Nem maga a Koren Gizella?" De igen, mondtam. "A jó isten áldja meg.Latabár művész úr minden nap felviteti magát a műteremhez, és keresi Önt.Megmondhatom neki, hogy itt van?" Hát persze. 11 kor Katika sietve jött."Jöjjön gyorsan Gizike, a művész úr kint várja a folyosón"
Kálmán meghívott kávézni.Na elég hosszú kávé lett. Szegény főnököm majdnem agyvérzést kapott, amikor kollegáim közölték vele, hogy most a kávé, és Latabár Kálmán fontosabb.
Kálmán elmondta, hogy valóban jól láttam, az álapotát.Egy a családjukat végig kisérő súlyos cukor betegség a fő oka. Mint fiatal pályakezdőt, töviről hegyire kifaggatott, hogy mit szeretnék csinálni az életbe, és próbált tanácsokat adni.(Most jut az eszembe, érdekes de akkor eszembe sutott az ingatlanos szakma)
Aztán eltelt egy fél élet.Elérkeztem a perchez, amikor drága Édesanyámtól kellett búcsúzni.Napokig olyan kómába feküdt a kórházba, hogy mondta 84 ig a számsort, és imádkozott.Éjjel, nappal. Ebben az időben volt a Televízióban, akkori munkahelyemen egy kiállítás, ahol első alkalommal az én festményem is felkerűlt.Eszembe jutott ifj. Latabár Kálmán.Küldtem is neki meghívót, de nem jött el. Gondoltam, hogy már azt se tudja, hogy ki vagyok.
Másnap este Édesanyám állapota válságosra fordúlt.Nem mertük kimondani, de tudtuk, hogy már a vég közeledik.Egyszer csak fél hét körűl csengett a telefon."ifj. Latabár Kálmán vagyok"
Elmondta, hogy sajnos aznap este kapta meg a meghívót, pedig eljött volna a megnyitóra.Mondta, hogy találkozzunk, menjek be az előadásra, és aztán üljünk le beszélgetni.Elmondtam a tragédiámat.Kálmán azt mondta, jó, ne jöjjön az előadásra, de regaszkodom, ahhoz, hogy most találkozzunk.Mondtam, én mindent.Hajmosást, mi egymást.Szerintem érezte, hogy ezek kitalált dolgok.Találkoztunk művész bejáró elött. Kálmán fekete garbóba, volt arra emlékszem.Olyan most is elöttem,mintha itt lenne.
"Azért kértem, hogy jöjjön ide,mert éreztem, hogy most magának van a jó szóra szüksége.Amikor Ön azt a levelet elküldte nekem, én valóban mosolyra fakadtam, és Ön azzal olyan csodát tett, amiért amig élek hálás leszek.Szeretném, ha tudná, bennem örök barátot lelt.Azt is szeretném, ha tudná, hogyha szegény Édesanyja földi szenvedései véget érnek, én szinte pótólva Édesanyja szeretetét mindig maga mellett fogok állni"
A történet, nagyon szép, és igaz. Kálmánnal nem találkoztam többet. Édesanyám halála, a gyász, utána az én fél évig tartó betegségem, majd Édesapámmal való küzdelmem, és az Ő betegsége másfelé vitte az utamat.Aztán, valami zűrös módon Kálmán vidékre kerűlt. Onnantól kezdve nem tudtam kapcsolatba kerűlni vele, pedig kerestem.Szörnyen megrázott a halálhíre.
Kálmán 62 évesen távozott.Sokaknak lehet emléke róla, de ilyen , mint nekem, szinte seninek. Drága Kálmán! Nyugodjon békében. A barátságát halálomig megőrzöm.
A történet folytatódik
2010 őszén, egy telefonhívást kaptam, egy ismeretlen hölgytől.
Elmondása szerint úgy jutott hozzám, hogy kapcsolatot keresett a neten a Latabár családhoz. Mivel én írtam a honlapomon ifj. Latabár Kálmánról, ezért az én honlapom őtt elő .Azért hívott fel,mert kint járt a Farkasréti temetőbe, és darabokra összetörve találta a Latabár síremléket.Kérte, hogy segítsek megtalálni a család élő leszármazottait. Másnap , kimentem Farkasrétre. Nem akartam hinni a szememnek.A sírkő darabokba, rádobva a szomszéd sírhelyre.
Tudtam, hogy a Latabár család nagyon elzárkózott volt. Maga Kálmi is ilyen ember volt.
Most nem tudtam, hogy kezdjek neki a család keresésének. Beléptem a Facebookra, és beírtam, hogy, ha valaki tud kapcsolatot, a latabár családhoz, azonnal szóljon. Leírtam a történetet, és betettem a temetőbe készűlt fotókat. Nem tett bele 5 perc, egy ...... Béla nevű fiatalembertől kaptam üzenetet. Ő távoli rokon, de Latabár Kálmán keresztfia. Ő segített eljutni a Latabár unokához, aki leírta a sírrombolás történetét. Egy autós rombolás áldozata lett a Latabár sírkő. Igaz, közben a sajtót is fellármáztam, a televízió be is számolt róla.
Eltelt 1 év. Pont az ezen a honlapon is szereplő Makai Péter munkáinak honlapjához kerestem kitűnő szakembert.
Halottak napján kimentem a Farkasréti temetőbe. Kikisértem a testvéremet, halott férjének a sírjához.
Úgy döntöttem, hogy lemegyek Kálmi sírjához mécsest gyújtani. Bár fogalmam nem volt róla, hogy merre találom, de egyszer csak ott álltam a sírnál.Boldog voltam, hogy közreműködhettem abba, hogy a sírkő gyönyörüen rendbe hozva áll.
Amikor a temetőből haza jöttem, megkerestem a neten Bélát.Elmondtam, hogy kint voltam a sírnál, és szépen rendbe van rakva.Ekkor jutott eszembe, hogy Béla honlap designer.
Segítettem Neki, hogy megkapja a megbízást a Makai családtól.Ami nagyon nagy szó, mert egy évig, minden honlapkészítő munkáját elutasította a család.
Így lett az, hogy Latabár Kálmán keresztfia, segítségemmel, szerintem élete egyik legszebb munkájához jutott.
A sajátos hitemmel, megvagyok győződve róla, hogy nem véletlen találkoztam Bélával.Boldog vagyok, hogy segíthettem neki.
