|
Chovan Lóránt
Mitrovica, 1913. január 5. -2007.július.17. )
Egyéni kiállítások . 1948 • Budai Képzőművészeti Kiállítóterem 1962, 1966 • Magyar Optikai Művek Művelődési Ház, Budapest 1963 • Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest 1966 • Royal Academy, London • Haus der Kunst, München 1972 • Csepel Galéria, Budapest 1993 • Dunapataji Múzeum 1997 • Józsefvárosi Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások . Művek közgyűjteményekben . 1948 • Budai Képzőművészeti Kiállítóterem 1962, 1966 • Magyar Optikai Művek Művelődési Ház, Budapest 1963 • Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest 1966 • Royal Academy, London • Haus der Kunst, München 1972 • Csepel Galéria, Budapest 1993 • Dunapataji Múzeum 1997 • Józsefvárosi Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások . Művek közgyűjteményekben . 
Édesanyám
Családunk régi kedves barátja volt Chován Lóránt Festőművész.
Édesapámmal ifjúkori barátság kötötte össze.
Lóri bácsi Rudnay tanítvány volt a főiskolán.
Nagyon sokat voltunk együtt. Szinte családtag volt nálunk. Bátyám gyemekként elkeresztelte Lóri bácsát Müszi bácsinak. A kisgyermeknek, bizonyára művész szóból jött. Mások, később megtagadják a becenevüket, Lóri bácsi soha nem tette ezt.
Már közel a kilencvenedik évéhez, látogatóba jöttekor is, emlegette a "keresztapját" vagyis a bátyámat.
Ezért itt ezután róla mint Müszi bácsiról írok.
Nem hagyományos megemlékezés lesz ez sem.
U.n. bicsérdistaként élte le életének egy jelentős részét. Minden étkezéshez szikkadt kenyeret kért, sosem kérdeztük meg, hogy miért pont olyat.Huncutúl azért mégis csak hajlandó volt vétkezni, néha egy -egy tál húsos ételt is megevett, de inkább húsnélkülit. Emlékszem az utolsó ebéd amit nálam fogyasztott sárgabarackos gombóc volt.
Hitt abban , hogy Magyarországon minden megváltozik, és jóra fordúl a magyarság sorsa. Azt gondolom, nem csak én, de Ő sem hitte volna soha, hogy a demokráciában padokat égetnek az Andrássy úton. Talán jobb is hogy Ő ezt nem élte már meg. Amikor az értelem elvész, és csak az érzelem uralkodik.
Müszi bácsi főleg augusztusba járt haza. Részt vett a nagy ünnepeken. Aztán feljött a Hajós utcai lakásba, köszöntőt mondani Édesapámnak.
"Szent vagy Pistám! Isten éltessen sokáig!"
A két barát, vitatkozott is olykor, de a végeremény, mindig maradt a barátság.A barátság, ami a sírig tartott. Meggyőződésem, hogy Ők most is együtt vannak.
Müszi bácsi, egész életét a művészet töltötte be.
Járta a világot, tette a dolgát. Vitte a színt, és a művészetet.
Mindenütt otthon volt, és azt hiszem sehol sem volt otthon.
Magyarországra mindig hazajárt.
Édesapám
Élete utolsó szakaszában, felesége Mária halála után valami megszakadt benne.
Emlékszem, amikor egy este eljött hozzánk a Hajós utcai lakásunkba búcsúzni.
Amerikába készűlt. Aggódtunk érte, de megértettük.
Később élete szemefénye, Marika is követte , Édesapját.
A családi látogatások nem szüntek meg. Szinte évente haza járt. Maradt ugyanaz a kissé bohokás , de nagyon jó ember. Nagy boldogság volt számára a Dubapataji gyűjtemény létrehozása.
Édesapám halála után, sokszor volt nálam látogatóban. Sokat beszélgettünk. Tudta, sejtette egy rejtett világ létezését, és akkor már Ő is oda készült.
Aztán többet nem jött haza. Félve gondoltunk rá, hogy az ok mi lehet.
Egy nap az interneten egy honlapon akadtunk rá, Lóri bácsi fotójára fekete keretben.
2007 júliusában távozott közüllünk.
Lányát Marikát, azóta nem találom.
Marika, ha rám találsz a neten, kérlek írj!
www.eletut.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
