|
Baranyi Ferenc -Őrangyal
Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.
Ha az életedet veszed újra fontolóra
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.
Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda,
Mert én vagyok az Őrangyalod.
Ha eleged lett már a magányos éjszakákból
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.
Ha elveszted a hited és nem tudod, merre szaladj,
Jussak eszedbe újra és ismét felém haladj.
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.
Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,
A végső pillanatban fogom meg a kezed
És az egész világot odaajándékozom neked,
Mert több, mint a barátod vagyok...
Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.
És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog,
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod.
Ismeretségem Baranyi Ferenccel
20 évesen ifjúi hevülettel, még azt hittem, hogy ha én szeretek valamit, egy szép verset, vagy bármit, akkor azt megkell ismerteteni barátaimmal, kollegáimmal. Így kerűlt sor arra, hogy megkerestem egy levéllel, a kedvenc költőmet, Baranyi Ferencet,egy író-olvasó találkozóra.
Többszöri egyeztetés után elkövetkezett a várva várt nap.
Akkor még nem tudtam, jogy ez életem egyik legnagyobb felsülése lesz.
Már hetekkel elötte a kollegáimnak verses köteteket hordozgattam, hogy akik nem ismerik Őt megismerhessék.
Sokan igérték, hogy ott lesznek a találkozón.
A kapuban állva, ahogy vártam a költőt, azt láttam, hogy kollegáim, szépen mendegélnek haza, de mert sokan voltak, nem aggódtam.
Megérkezett időre pontosan Baranyi Ferenc, aki a programra hozta magával a Magvető kiadó Főszerkesztőjét, és Soós Zoltán (azóta elhunyt) költőt is.
Ahogy mentünk fel a lifttel, eszembe jutott, hogy valyon hányan vannak fent a kollegáim.
Az igazi döbbenet akkor ért bennünket amikor beértünk a terembe.4 kollega üldögélt, az asztal mellett.Ha én vagyok Baranyi Ferenc, akkor sarkon fordulok, és elmegyek.Hála neki, hogy nem ezt tette. Ugy zajlott le a beszélgetés, hogy a vele szembe ülő kollegám, időnként láthatóan elaludt.
Utólag derűlt ki, hogy az a kollega egész éjjel dolgozott, és csak azért jött el,mert megigérte nekem, hogy ott lesz. Sajnálhatták azok akik nem voltak jelen,mert a költő a tőle megszokott közvetlenséggel beszélgetett.Ő akkoriban, igazi fénykorát élte Magyarországon.
Iró-olvasó találkozót soha többet nem csináltam, viszont Baranyi Ferenccel hosszú évekig megmaradt a barátságom.
Bizonyitéka a barátságnak az a relief is, amit később róla készítettem. Díszíti szobám falát, és a Neki adott példány valószínűleg valahol megvan neki is.A bevésett szöveget Ő maga véste a plakettra.
"Már nem vehetik tőlem el
hogy lázadó lator lehettem
Krisztustól balra a kereszten"
/Köszönöm ezt az arcomat.
Baranyi Ferenc/
A dombormű 10 évvel az ominozus találkozó után, 1983 ban készűlt.
www.eletut.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
